Naša obec

Rimaszombattól 32 km-re délre, a Gortva patak felső folyásánál, a magyar határ mellett fekszik. megtekinthetik a következő linken :  https://www.travelvirtual.eu/dubno/

A falu területén már a késő bronzkorban is éltek emberek, a kiétei kultúra településének maradványait tárták itt fel.

1427-ben említik először, de valószínűleg sokkal régebbi. Ila Bálint történész szerint Almágy lakosai alapították 1273-ban. A néphagyomány szerint a honfoglalás korában kabarok telepedtek le területén.

A falu első birtokosa Dobzygh comes volt, a község neve a régi magyar Dob személynévből származik. Ila Bálint szerint az ősi falu a maitól néhány száz méterrel távolabb feküdt, Dobszegnek hívták, a kataszteri térképeken a parcella ma is Faluhely néven szerepel. Dobfeneket később alapították, Dobszegről és Almágyról települtek oda, és arról kapta a nevét, hogy a határban egy széttaposott harci dobot találtak.

Vályi András szerint: „DOBFENEK. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosai Syposs, és más Urak, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Egyházas Bástnak szomszédságában, Serkétöl mintegy fél mértföldnyire, határja közép termékenységű, egy része szántó földgyeinek hegyes, piatzozása két mértföldnyire Rimaszombatban, legelője elegendő, ’s mind a’ kétféle fája van, kendert áztató vize alkalmatos; második Osztálybéli.”

Fényes Elek szerint: „Dobfenék, Gömör v. magyar falu, Hajnácskő szomszédságában: 166 kath., 25 ref. lak. F. u. többen.”

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: „Dobfenék, a nógrádi határ közelében fekvő magyar kisközség, 30 házzal és 185 róm. kath. vallású lakossal. E község 1427-ben mint a Recsky család birtoka szerepel. Később Dobszög néven is említik az egykorú iratok. Ajnácskő vár tartozéka volt s e vár birtokosaival változtak e község urai is. Dobfenék közelében feküdt 1427-ben Kökényes (Kwkenes), mely a Sárai család birtoka volt. A község postája, távírója és vasúti állomása Ajnácskő.”

A trianoni békeszerződésig területe Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.

Az 1970-es években Almágyhoz csatolták, de 1989-ben újra önálló község lett.

1910-ben 198-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

A kisközség még 1980-ban a két színmagyar felvidéki település egyike volt. Lakosságának nemzetiségi összetétele a 2000-es évek folyamán változott meg. Ezen időszakban megközelítőleg 30 roma származású lakos telepedett le területén. Lakosságának többsége római katolikus vallású.

2001-ben 138 lakosából 134 (97.1%) magyar volt.

2011-ben 153 lakosából 135 magyar és 13 szlovák.

• Római katolikus templomának elődje 1427-ben már állt, az új templomot 1927-ben közadakozásból építették.
• A határában fekvő Péterfali-víztározó a horgászok kedvelt paradicsoma. A tározó területe 72 hektár.
• A közeli Cseres-hegység a túrázók és a természetbarátok kirándulóhelye.
• A polgármesteri hivatal előtt emelt kopjafa az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékét őrzi.
• A két világháború helybéli hősi halottainak emléktáblája a templomban.

• Itt él Kovács Árpád pedagógus, citerakészítő.
• Itt született D. Kovács József újságíró.^[5]
• Itt született 1951-ben Farkas Ottó író.
• Itt ásatott Nyáry Jenő

forrás : https://hu.wikipedia.org/wiki/Dobfenek

Dubno je obec na Slovensku v okrese Rimavská Sobota.

Obec sa prvý raz spomína v r. 1427 pod názvom Dobfenek, neskôr Dubenec (1920) a od r. 1948 Dubno; maďarsky Dobfenék, ako vlastníctvo Tomáša Recskyho. Postupne sa vyvinula na zemiansku obec. Za tureckých vpádov sa vyľudnila a znovu bola osídlená až v polovici 18. storočia. Roku 1773 tu okrem zemanov žilo 5 sedliakov. V r. 1828 mala obec 18 domov a 146 obyvateľov, ktorí sa zaoberali poľnohospodárstvom. V r. 1938-1944 bola pripojená k Maďarsku. JRD bolo založené v r. 1957.

Zdroj: Vlastivedný slovník obcí na Slovensku, 1. časť

Dubno leží na južnom okraji Cerovej vrchoviny, pri hornom toku Gortvy, blízko hraníc s Maďarskom. Prvá zmienka o obci Dobfenek je z roku 1427, no podľa historika Bálinta Ilu ju založili obyvatelia Gemerského Jablonca už v roku 1273. Dubno sa vyvíjalo ako samostatná obec až do 70-tych rokov 20. storočia, kedy bola zlúčená z Gemerským Jabloncom. Činnosť obecného úradu sa znovu obnovila až po roku 1989. Obec je známa najmä nálezmi bronzových predmetov z obdobia kyjatickej kultúry. Jej dominantou je rímskokatolícky kostol z roku 1427, ktorý bol v roku 1927 prestavaný. V časti dubnianskeho katastra sa rozprestiera vodná nádrž Petrovce, ktorá je považovaná za jeden z najlepších rybárskych revírov na Slovensku. Z obce je možné urobiť si krásne vychádzky do chránenej krajinnej oblasti Cerová vrchovina.

Počet obyvateľov: 156